2013. március 3., vasárnap

Újra itt!

Szép jó napot mindenkinek!
Rég nem találkoztunk, rengeteg dolgom volt és figyelmemet a készülő regényem kötötte le. Az Áradat egyelőre szünetet tart. Hogy mikor kezdem el újra írni, arról fogalmam sincs, megállt, egyetlen lépést sem tudok tenni ezzel kapcsolatban. Krisz története lassan kibontakozik, bár olyan sok tenni való van, hogy néha azt sem tudom, hol áll a fejem. Folyamatosan ugranak be az ötletek, adatok, szereplők, néha olyanok is akiket egyelőre még nem ismerek. Csak árnyak a képzeletem szélén. De Krisz nem adja fel, de nem ám, folyamatosan tapossa az elmém, és nem akar békén hagyni, már tele jegyzeteltem két füzetet, de még mindig nem tartok sehol. Nem tudtam, hogy néhány szereplő ennyire életre kelhet az ember fejébe, folyton a parancsaikkal bombáznak, lassan már aludni sem tudok tőlük. Na mindegy. A történet folyamatos változásokon esik át. Krisz szörnyen utálta a szőke haját, így barna lett belőle. A történet folyamata is változásokon esett át, az évek, a miértek lassan válaszokat kapnak, és azt hiszem, hamarosan az első fejezet is elkészül, bár szörnyen lassan haladok vele. Félig megírom  aztán az egészet kitörlöm. Nem tudom hová vezet ez. Ennyit nem bajlódtam egyetlen történettel sem. És a segítségetekre is szükségem lenne. Képtelen vagyok rajzolni, de szükségem lenne Somaiel térképére. Még néhány adat leírása hiányzik és néhány név, de nehezen áttekinthető szövegben. Megpróbáltam lerajzolni, de nem sikerült valami jól. Ha esetleg valaki bevállalná  hogy szöveg alapján megrajzolja a térképet, hát őszintén megköszönném. Ismerek pár embert aki megtenné, de pénzért, és én abban hiányt szenvedek. Nos egyelőre ennyi lenne, ha valami végre összeáll, megosztom veletek, legalábbis annak aki kíváncsi rá és hamarosan felteszem a Somaiel térképéhez szükséges adatokat. Remélem lesz valaki aki betekint ide, nagyon régen nem adtam életjelet magamról. Köszönöm, hogy itt jártok. Ölelek mindenkit.

2012. szeptember 24., hétfő

Díj

Sziasztok! Ismét kaptam egy díjat, ezúttal Angel1533 - tól. Köszönöm.


Szabályok:
- Mindenkinek kell 11 dolgot mondania magáról.
- A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.
- A jelöltnek újabb 11 kérdést kell feltennie.
- 11 embert kell megjelölni linkel együtt.
- Nincs visszaküldési lehetőség.

11 dolog rólam:

- Nem szeretem a macskákat.
- Számomra nincs idegesítőbb mondat a világon mint ez: "Nekem jobban fáj, mint neked!" A hajamat tudnám tépni tőle.
- Nem szeretek korán kelni, mégis muszáj.
- Utálom az alkohol minden formáját, még a szagától is felfordul a gyomrom.
- Szeretek nevetni, és lehetőleg mindent optimistán nézni.
- Szeretem az olyan embereket akik, képesek meglátni a világ jó oldalát, és próbálnak vidámak lenni.
- Szabad időmben mindig olvasok.
- A szoba növényeim nevének csak felét ismerem. Fogalmam sincs hogy hívjak őket, a lényeg, hogy nagyok, és zöldek :D.
- Szörnyen lusta vagyok.
- Nem igazán vagyok oda a tovább küldözgetős díjaktól.
- Nagyon nem szeretek magamról beszélni, és nem tudom hogy ehelyett a mondat helyett mit is írjak ide.

A kérdések és a válaszok:
- Mi ihlet az íráshoz?
Tulajdonképpen sok minden. Egy kép, egy hang, zene, vagy az emberek. Sok minden.
- Kedvenc történeted?
Fogalmam sincs. Sok könyvet elolvastam, azt hiszem a Pál utcai fiuk maradtak meg nagyon és az Arany ember. Ezeket a könyveket nagyon sokszor el tudnám olvasni.
- Ki ihlette a főszereplőt a történetedben?
Nagyjából én magam. :D
- Kedvenc együttesed?
Muse!
- Romantikus vagy?
Nem, nem igazán.
- Mióta írsz?
Nem tudom. Komolyabban úgy két éve, de voltak régebbi írásaim, is. Tizenegy évesen verseket írtam, majd az egyik tanárom miatt a kukába dobtam az összeset. Aztán tizenhat évesen írtam két novellát, amolyan hosszabbakat, azt pedig elvette az iskola igazgatója, mert azt írtam és nem tanultam. Szóval akkor félbe maradt,  úgy két éve kezdtem újra.
- Mi a kedvenc hobbid?
Szeretek olvasni.
- Ki a kedvenc színészed/színésznőd?
Nem igazán van olyan, hogy kedvenc. Akik tényleg jól játszanak, azok a kedvenceim.
- Gondoltál már arra, hogy abbahagyod az írást?
Nem
- Milyen jövőt szeretnél?
Fogalmam sincs. Azt hiszem én inkább a mának élek, holnap majd meglátom mi lesz. :)
- Hány éves vagy?
Tudtad, hogy ilyet nem illik kérdezni? Amúgy huszonnégy.

Köszönöm, de én nem fogom továbbküldeni senkinek. Valószínűleg már mindenki megkapta legalább kétszer. Aki akarja vigye. Íme az én kérdéseim:

1. Melyik volt az első mese/történet amelyet te olvastál?
2. Az iskolában szívesen olvastad a kötelezőket?
3. Megmutattad az írásaid tanáraidnak vagy a szüleidnek?
4. Volt gyerekkorodban olyan könyv, amit ma is szívesen olvasgatsz? Melyik az?
5. Hogy érzed, 10 év múlva is írni fogsz?
6. Hány történetet fejeztél eddig be?
7. Írni szeretsz jobban, vagy olvasni? Miért?
8. Ha megfilmesítenek egy könyvet, melyik tetszik jobban, a film, vagy a könyv?
9. Milyen zenét szeretsz hallgatni írás közben?
10. Zavar-e, hogyha beszélgetnek a háttérben, mikor írsz?
11. Milyen műfajban szeretsz írni és olvasni? Miért?

Nos ezek lennének az én kérdéseim. Nem küldöm tovább, aki szeretné az vigye, vagy a kérdésekre szívesen várom a válaszokat hozászolásban is. Még egyszer köszönöm a díjat Angel1533-nak

2012. szeptember 16., vasárnap

Ébredés


Ezt a novellát egy pályázatra írtam, ahol arról kellet írni, hogy mit változtatott meg bennünk, rajtunk, az anyaság. Jó olvasást.

"A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül"

Mit jelent nekem a gyermekem? Szeretem őt, most már ő az életem, elképzelni sem tudnék nélküle egyetlen percet sem. De anyának lenni… talán ez a világ legnehezebb feladata.
Van, aki könnyen alkalmazkodik a változáshoz, van, aki nehezebben. Én az utóbbi csoportba tartozom. Most már könnyebb – négy éve vagyok anyuka –, de amikor megszületett a fiam, elvesztem az egyhangúság és a megbánás örvényében.
Rájöttem, hogy nem folytathatom ott az életemet, ahol a terhesség előtt abbahagytam. Nem mehettem vissza dolgozni, elfelejthettem az egyetemet, minden álmomat, tervemet. A férjemre támaszkodtam mind anyagilag, mind szellemileg, és egy idő után már csak az álmaimba kapaszkodtam, hogy ne süllyedjek el. A testem petyhüdt lett, elhíztam, észre sem vettem, mennyire elhagytam magam. Nem törődtem magammal, sem senki mással a környezetemben. Úgy éreztem, ez a csöppnyi gyermek ellopta tőlem a lehetőséget az igazi életre. Már magam sem tudtam a gondolataimat kordában tartani.
Egyre jobban haladtam lefelé a lejtőn, mikor egy nap arra ébredtem, hogy megyek az úton valahová, de nem tudom mikor és miért indultam el. Nagyon hosszú időt vesztegettem el az életemből, és észre sem vettem, hogy közben a fiam is mennyit fejlődött. Tennem kellett valamit, hogy visszatérjek a való világba. Látni akartam a gyermekemet úgy igazán, nem azon a ködön át, ami több mint egy éven át elhomályosította a látásomat.
Történeteket kezdtem írni, hogy megszabaduljak a fantáziám szüleményeitől. Sokat segített. Megtanultam, hogyan beszéljek a fiammal, hogy tudjam, mik a szükségletei, mit szeret, és mit nem. Jó érzés volt. Izgalmat hozott az életembe, sokkal többet, mint amit a korábbi álomvilág tudott nyújtani. Képessé váltam a feltétel nélküli szeretetre, láttam a dolgok igazi oldalát. Mikor végre kinyílt a szemem, rájöttem, hogy nem a fiam a hibás, amiért elhíztam, hanem én és a lustaságom, ami miatt elhanyagoltam magam.
Ma már furcsa visszagondolni azokra az időkre. Most kiegyensúlyozott vagyok, és végre boldog. Néha talán kicsit magányos, de ha nagyon elszomorodom, kapok egy puszit a fiamtól, és ismét kisüt a nap a fejem fölött. Mert anyának lenni nehéz munka, de egyben ez a munka fizet a legjobban. Mindegy, hogy milyen sebességgel és ügyességgel végzed a feladatot, este mindig megkapod a fizetséged. Egy nagy puszit, egy ölelést, egy elsuttogott szeretleket attól a kis lénytől, akinek te vagy a legdrágább kincs. Én megtanultam – még ha botladozva is –, hogy nem szabad olyan dolgok miatt sírni, mint a szépség, vagy a munka, mert ezek nem lényegesek.
Az élet, ha elvesz valamit, amit fontosnak tartottál, ad cserébe valami még fontosabbat. Csak el kell fogadni azt.
Hogy mit változtatott meg bennem az, hogy anya lettem? Mindent. Végre értékelem magam, mert tudom: egyvalakinek én vagyok a legfontosabb a világon.

2012. szeptember 9., vasárnap

Tragédia


         Az életük valami mesébe illő volt. Rózsaszín felhőkben éltek, ittak, pihentek és a kis fehér újoncokat tanítgatták. Ismerték a történelmüket és tudták mi vár rájuk. Egy nagyon öreg hozta létre az otthonukat, már nagyon régen. Úgy hívták Nagy Vakmag. Tisztelettel gondoltak az öregre, aki életét adta azért, hogy nekik legyen hol lakniuk. Tudták, hogy majd ők is elérik azt a kort, amikor ki kell repülniük a biztonságos fészekből, új otthonokat kell majd létre hozniuk.
Csintalanok voltak a fiatalok, ők még csak fehérek voltak, de megérik majd az eszük -, mondogatták az idősebbek, ők már egy ideje megfeketedtek. Minden nagyon békés volt, a lakás növekedett, az újoncok feketedtek, és csak vártak.
Egy nap viszont meglepetés érte a lakosokat. A házuk megrázkódott.
- Csak a szél fúj erősen odakint – csitítgatták a fiatalokat, azok, hogy ne tűnjenek ostobának bólogattak:
- Biztosan, csak a szél.
A rázkódás megszűnt s már visszatértek volna a napi feladatukhoz, mikor ismét rázkódni kezdett a ház, de sokkal erősebben, mint előzőleg.
- Földrengés! – ordította egy öreg, egymásra torlódtak, kínlódtak, majd egy kevés szünet állt be, akkor gyorsan a helyükre másztak, apró fonalakkal a puha talajhoz erősítették magukat, nehogy ismét egymásra essenek. Csak suttogni mertek, a rettegés szaga betöltötte a levegőt.
- Mi lesz velünk? – kérdezgették a fiatalok. Várták a megoldást az öregektől, de azok is csak remegtek, nem tudtak mondani semmit.
  A rázkódás olyan hirtelen ért véget, hogy csak percek múlva vették észre a nyugalmat, de még mindig remegtek, nem mertek megszólalni, sőt a fonalakat sem szakították el, nehogy elölről kezdődjön minden. A félelmük nem volt hiába való. Ismét meg remegett a föld, majd hirtelen valami kettéhasította a házat. Sikítottak a lakosok, menekültek volna, de a szalagok szorosan tartották. Az éles eszköz szabályosan felszeletelte a házukat, majd mind az öreg feketék és fehér újoncok, nagyot koppantak valami kemény felületen. Éles fény bántotta a szemüket, de azt látták, hogy valami nagy otromba egy nyílásba tömködi, az ő gyönyörű otthonukat.
- Kilakoltattak! – kiáltotta az egyik fekete öreg, majd, hogy mentse a bőrét a közelgő folyóba vette magát. Sokan követték a példáját.
         A nő felugrott az asztal mellől, egy rongyot kapott el a konyhaszekrényről és gyorsan próbálta felitatni a lefelé patakzó rózsaszín folyadékot, amelyben dinnyemagok úszkáltak.


Sziasztok! Tudom ismét elhanyagoltalak titeket, de nagyon ritkán voltam itthon. Ez a kis szösszenet, dinnyeevés közben jutott eszembe, gondoltam megosztom veletek. Legyetek jók... de csak mértékkel! :D

2012. augusztus 13., hétfő

Díj

A szabályok

  - Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
  - A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
  - 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
  - 11 embert meg kell jelölni és linkelni
  - Nincs visszaadás/visszajelölés
 
11 dolog rólam
 
- Optimistán nézem a világot, mindenkiben meglátom a jót, az önbizalommal mégis eléggé  hadban állok.
- Egészen eddig a hónapig a kedvenc zenéim a megnyugtató vagy szerelmes dalok voltak, most - Isten tudja miért - át tértem a rockra.
- Mindig csalódott vagyok ha nem kapok semmi vissza jelzést az olvasóktól, viszont alig öt perc alatt túl teszem magam rajta.
- Nagyon nehezen mérgelődöm fel, amikor viszont igen általában üvöltözöm.
- Az írás számomra menekülés a való világból. Ha leülök írni, mindig elveszítem az időérzékemet.
- Az ihletet sok minden előidézi nálam, legyen az egy kép, zene, vagy akár egy elhangzott mondat, egy mellettem elsétáló ember.
- Nagyon jól érzem magam egyedül, ilyenkor könnyebben szárnyalnak a gondolataim.
- Mindig este, elalvás előtt vannak a legjobb ötleteim, és reggelre mindig elfelejtem.
- Szeretem az olyan horror filmeket amelyikben kitalált szörnyek ijesztgetnek, a láncfűrészes -baltás gyilkos filmeket nem, mert akkor éjjel rémálmaim vannak.Megbolondult emberek létezhetnek ugyebár.
- Rengeteget kávézom.
- Imádom a szoba növényeket és a kerti virágokat, így eléggé szép gyűjteményem van, de még nem elég.


Kérdések
 
Milyen nevet adnál magadnak egy könyvben (akármilyen nyelv)
 Eolen ( Aeol = Szélhárfa-görög. Még év elején jött ez a név valahonnan, valószínűleg keresztrejtvényben láttam, és a főszereplőmnek lett volna a neve, de nem illet rá. Nekem viszont nagyon tetszik.)
Ki a kedvenc szereplőd a történeteden belül?
 Erik, ő is olyan szabad szájú mint én. 
 
Miért kezdtél el írni?
 Először azért, hogy kiszabaduljak a saját magam álomvilágából. Szülés után sajnos oda menekültem, és sok mindenről lemaradtam. Ha kiírtam magamból mindent, új álmokra volt szükség, megalakítottam hát a karaktereimet, és attól a pillanattól már nem én szerepeltem , hanem ők. viszont megszerettem, és fejlődni akartam, a fiam felnevelésén kívül, más célt is találtam.   
 
Ha híres író lennél, temérdek rajongóval, mi lenne a mottód? Mivel biztatnád az ifjú feltörekvőket akiknek te vagy a példaképük? 
Őszintén fogalmam sincs. Ebbe nem gondoltam bele, még csak el sem képzeltem, milyen lenne ha rajongóim lennének, nem hogy azt, mit is mondanék nekik. 
 
A hosszú vagy a rövid könyveket szereted? Miért?
A hosszú könyveket szeretem, a rövidek túl hamar véget érnek. Ha őszinte akarok lenni, akkor a hosszúak is. Mindkettőt szeretem, a lényeg, hogy könyv, betű és olvasni való legyen. :)
 
Melyik blogos történet áll  a legközelebb a szívedhez (másé)?
Nem tudom, amelyiket épp olvasom. Mindig más :).
 
Melyiket tudod elképzelni magadról inkább: a visszahúzódó, folyton-folyvást alkotó művészlélek, vagy a népszerű, dedikálásokra járó író?
Azt hiszem mindenhová elmennék ahová hívnak vagy muszáj, viszont minden percben átkoznám magam amiért megtettem. Utálom a felhajtást.
 
Ha választhatnál melyik városban születhetsz újjá, melyiket választanád?
Ugyanazt a falut ahol felnőttem. Azt a helyet imádom, mert csodaszép, igaz az emberekben van hiba, de kiben nincs?
 
Melyiket szereted inkább: írás vagy olvasás? Miért?
Azt hiszem mindkettőt, mert mindkettőben megtalálom amire vágyom. Szórakozom, és megszabadulok a mindennapok monotonitásától.
 
Milyen műfajban (könyv) szeretnél alkotni felnőtt korodban?
Most épp fantasyben alkotok, ez viszont változhat még. Kitudja mit hoz a holnap?
 
Melyik könyv szereplőjének lépnél a helyében?
Nem tudom. Annyi könyvet olvastam, most viszont egy sem jut eszembe, amelyikbe szívesen szerepelnék. Azt hiszem a való világ elég érdekes ahhoz, hogy ne vágyjam máshová élni.

Tovább kellene küldenem tizenegy embernek. Őszintén sajnálom, de ez most nem fog menni. Túl fáradt vagyok, este van meg minden, szóval majd ha kérdések jutnak eszembe, akkor tovább küldöm én is. Nagyon köszönöm a díjat Gabriella Fisher-nek. Ezt ismét nem érdemeltem meg. Nem szeretnek engem annyian, hogy megillessen egy ilyen díj. Azért köszönöm, még egyszer.